Pátkai víztározónál tett újabb Vizslatúra remek hangulatban és jó túra időben zajlott..:)

A túrán készült képeimet itt nézhetitek meg: Megnézem

Belküldve: 2015-06-29 06:20:36

Köszönjük a szervezést, a szép nyakörvet, a kóstolót! Minden remek volt, a csapat, a kutyák, az idő! Visszatérünk!

Belküldve: 2015-06-29 10:03:27

Sziasztok! Most először vettünk részt a túrán, de biztosan nem utoljára! Köszönjük a fantasztikus szervezést, nagyon jól éreztük magunkat és örülünk, hogy sok csodás kutyát és gazdit ismerhettünk meg :)

Belküldve: 2015-06-29 11:51:12

Kedves Vizsla Túrázók! Ezúton is szeretném kifejezni hálánkat a családunk nevében ZSIGMOND RICHÁRD felé, aki halált megvető bátorsággal vetette magát a mély pátkai tóba és mentette ki bajba került 10 éves vizslánkat! Azok kedvéért, akik nem ismerik a teljes történetet, íme, a vészhelyzet kialakulásának előzményei: Plutót egy, a nádasban megbúvó kicsinyeit féltő réce csalta a vízbe a 4 órás Vizsla Túra utolsó szakaszán. Módszeresen - a kutya orra előtt éppen csak annyival haladva, hogy az el ne kaphassa - egyre beljebb és beljebb vezette a tó közepe felé. Majd, amikor már biztos távolságban tudta kicsinyeitől a kutyát, szárnyra kapott és tovaszállt. Pluto ekkor adta csak fel a vadászatot és indult vissza a part irányába. Igen kimerültnek tűnt, hiszen nincsen hozzászokva a hosszútávúszáshoz. Hősiesen igyekezett kifelé, de azt vettük észre, hogy egy ideje hiába küzd, nem jut közelebb a parthoz. Ekkor kb. 25 méternyire volt a szárazföldtől. 9 éves unokahúgommal eleinte arra gondoltunk, hogy azért nem halad, mert túlságosan elfáradt és nincs elég ereje az úszáshoz. Azonban jobban megfigyelve feltűnt, hogy a kutya körül nagyon sok a hínár, így felmerült bennünk a gyanú, hogy talán elakadt benne. Pluto egyre kétségbeesetten kapálózott, segélykérően nézett ránk, de nem tudtunk mit tenni. Szegény jószág helyzete egyre reménytelenebbé vált, de még a felszínen tudta tartani magát. Unokahúgom attól rettegett, hogy a szeme láttára fullad meg… Ekkorra a csapatunk tagjai már messze jártak, az utánunk következők pedig még nem értek oda. A tehetetlenség érzését átélni borzalmas volt: jómagam nem vagyok biztos úszó, ráadásul a családunkban már történt vízi tragédia (ugyanebben a tóban vesztettük el egyik családtagunkat). Csak gyötrődtünk a parton, mikor a túrázók utolsó csapata feltűnt a távolban. Hamarosan odaértek hozzánk, és már messziről látták, hogy a kutya a vízben van, de akkor még nem sejtették, hogy mekkora a baj. Kétségbeesetten meséltük el a történteket, majd mindannyian egy emberként igyekeztek valamit kitalálni: különféle megoldási javaslatok hangzottak el, de az időfaktor miatt egyik sem volt kivitelezhető. Egyszer csak a csapat egyik tagja – mint később kiderült, Zsigmond Richárd – Pluto segítségére indult: beugrott a vízbe és néhány perc alatt elérte. Lélegzetvisszafojtva figyeltük, ahogy halad felé, mindenki tele volt aggodalommal, hogy vajon sikerülni fog-e a mentőakció. Pluto ekkor már csak a megmentőjét nézte (fel kellett volna venni a megható jelenetet kamerára, de senki nem volt abban a lelkiállapotban) és mikor sikerült kiszabadítani hátsó lábait a hínár szorításából, utolsó erejével kiúszott a partra. Nagyon elfáradt, teljes testében reszketett, de még így is látszott rajta, hogy mennyire hálás. Richárddal egyszerre értek partot, őt barátai segítették fel a köveken át a gátra. Mindenki megkönnyebbült, hogy ilyen szerencsésen végződött az eset. A fiatalember nem fogadott el semmilyen felajánlást, teljesen önzetlenül segített. IGAZI HŐS! Pluto hazaérve gazdáinak (édesapámnak és feleségének) hosszasan sírva-nyüszítve adta elő a történetet! NAGYON KÖSZÖNJÜK MÉG EGYSZER A SEGÍTSÉGET!

Belküldve: 2015-06-29 15:30:35